Tamási Zsolt
eGYESÜLETI ÉLET ÉS KATOLIKUS SAJTÓ

Catholic Associations and the Catholic Press in Transylvania in the 20th Century

Hungarian speaking Catholics in Transylvania, due to the political changes, needed to live their lives independently and build up their own Catholic institutions. The bishop, through his circular letters instructed the priests on how to manage. Thus, they managed to establish those associations that were needed for the spiritual life of the local faithful community. Such associations were destined to gather those who prayed the rosary, the Catholic men, women, workers, children and priests. The unfolding Catholic association life suffered other changes during the 2nd world war. The communist ruling did not allow any kind of Catholic institution or association. The same happened to the Transylvanian Catholic press. The official ecclesiastical circular letters stated which newspapers to be purchased. As there were several lib-eral papers, the Catholic hierarchy tried to force newspaper owners to publish Catholic articles if they wanted to keep the readers and their money. The bishop adviced the priests and the faithful to read Transylvanian Catholic newspapers and to buy the one edited in Hungary just if there was no similar paper edited in Transylvania. The most popular newspapers were the ones edited by the Franciscans.

A 20. század során igen aktív egyesületi élet figyelhető meg az egyházmegyében. A központosított szervezetek működése tekintetében komoly változásokat hoztak az impériumváltozások, de ennek ellenére a hívek hitélete szempontjából alapvető jelentősége volt ezeknek az egyesületeknek.

A század elején az egyesületeket érintő első körlevelében 1901-ben Majláth püspök az oltáregyletek megalakítását, illetve ha már megvoltak, azoknak a központtal való egyesítését kérte.¹ 1800/1902 számú körlevelében közvetítette a pápa² kérését, aki az oltáriszentség és Jézus szíve buzgó tiszteletét szorgalmazta. Ezek összekapcsolása úgy történt meg, hogy az egyházmegyei oltáregyesületek zászlóinak felszentelését 1902-ben Jézus szent szívének ünnepére tette a megyéspüspök. 1803/1902 számú körlevelében jelentést kért a főesperesi hivatalok útján az egyházközségben létező ájtatos társulatokról. A körlevél felsorolta azokat az egyesületeket, amelyek elméletileg már megalakultak az egyházközségekben: Oltáregylet, Mária-kongregáció, Jézus Szent Szíve Társulat, Élő Rózsafüzér, Ifjú Leányok, Legények Mária-társulata, Szent Gyermekség, Katolikus Temetkezési Társulat, Egyházi Magtárak, Eucharisztia Társulat, Legényegylet, Tanoncegylet, Keresztény Szövetkezetek. A fejlett egyesületi életet bizonyítja, hogy amikor az országos katolikus nagygyűlésre³ hívta papjait, 3688/1902 számú körlevelét azzal zárhatta, hogy „nem kell - azt hiszem -bővebben fejtegetnem, miért ajánlom én kedvelt papjaimnak.".

A század első éveiben gyakoriak voltak az alkoholellenes mozgalomra vonatkozó utasítások. Ezek nagy része a minisztérium rendeleteit tartalmazta, amelyek kérték az iskolákban is feldolgozni ezt a témát. A püspök 5387/1905. számú körlevelében kifejtette, hogy ilyen mozgalom világszinten már az 1840-es években beindult, de Magyarországon csak 1900-ban került sor arra, hogy a katolikus nagygyűlésen ilyen szellemű utasításokkal lássák el a katolikus egyháziakat. Ebben a szellemben került sor Budapesten 1905. szeptember 11-16. között az alkoholellenes kongresszusra, amelyen a katolikusok három ülésen vettek részt. A katolikus szövetség kérte a püspököket, hogy az egyházmegyéből a további szervezés végett egyházmegyei felügyelőket bízzanak meg. Majláth püspök ezzel a feladattal Szabó György nagyernyei alesperes-plébánost bízta meg, aki ezen a kongresszuson az egyházmegyét képviselte.

1906-ban megalakult a római katolikus hittanárok és hitoktatók egyesülete is, amelynek alapszabályzatát az egyházmegye figyelmébe ajánlotta. 1908-ban az erdélyi egyházmegye területén megindult katolikus mozgalmak rendszeres irányítására egy titkári állást is szervezett. 1910-ben 6545/1910 szám alatt felhívást tett közzé a katolikus nővédő egyesületek és cselédotthonok létesítésére.⁴ Ugyanakkor felhívta a vidéki papságot, hogy farsang valamely vasárnapján a keresztény oktatás keretében ismertessék a hívekkel a cselédotthon intézményét, s csakis olyan helyre kérjék elengedni a lányokat cselédkedni, ahol vasárnap délután a cselédotthonba is elmehettek.⁵

A világegyházban X. Pius pápa - a korai elsőáldozás és a gyakori szentáldozás szorgalmazója - hatására megalakult az Eucharisztikus Gyermekszövetség, amelynek célja a gyakori szentáldozás szorgalmazása volt. Majláth püspök azonnal, 2450/1912 számú körlevelében az egyházmegye papságának figyelmébe ajánlotta ezt, és alapszabályzatát is közölte.

A világháborús viszonyok közt a háború idejére létrehozott Katolikus Karitász szervezetésnek célkitűzését közvetítette 1915-ben.⁶ 7282/1915 számú rendeletében, miközben közölte a Vöröskereszt felhívását a hadifoglyok érdekében, kérte, hogy a plébánosok tegyenek róla, hogy a Vöröskereszt fiókegylete a plébániájukon megalakulhasson.

A román uralom kezdetén gondot fordított arra, hogy az egyesületek folyamatos működését biztosítani lehessen. 1923-ban jelezte, hogy az ifjúsági egyesületek alapszabályzatát a román minta szerint át kell alakítani. Mivel a minta megkésve jutott a birtokába, kérte a közoktatási minisztertől, hogy az átalakított szabályzatok beterjesztésének határidejét hosszabbítsa meg. Kérése csak részben ért el eredményt, a közoktatási miniszter csak 1923. szeptember 1-jéig adott haladékot. 5684/1925 számú körlevelében azt is kénytelen volt jelezni, hogy több helyen hatóságilag nehezményezték az oltáregyesületek és Mária-kongregációk működését, kérve ezek alapszabályzatainak állami jóváhagyását. Utalt arra, hogy a minisztérium hivatalosan kijelentette, hogy nincs ellene ezeknek a tisztán vallási társulatoknak a működésének, ezért közölte a miniszteri rendelet teljes szövegét, hogy ahol szükséges, lehessen erre hivatkozni.

A hatósági akadályok ellenére az egyesületi élet tovább gazdagodott a két világháború közti időszakban is. 1926-ban megalakult a Romániai Katolikus Nőszövetség, amelyhez kérte, hogy csatlakozzanak az egyházmegyében működő női egyesületek. Ennek első kongresszusára (1928) elsősorban a katolikus tanítónők és tanárnők megjelenését várta el. Az új politikai határoknak megfelelően 1928-tól megszervezte a Római Katolikus Népszövetség⁷ gyűlését is. Az egyházmegyei katolikus egyesületek részére központi igazgatóságot nevezett ki, de jelezte, hogy ez nem érinti az oltáregyesületek vezetését. Ennek központját már 1927-ben Kolozsvárra helyezte át, s az egyházmegyei oltáregyesületek felvirágzása miatt elrendelte a vidéki szervezetek létesítését az esperesi kerületekben.⁸ A folyamatos sürgetések ellenére még 1929-ben is szükséges volt nyomatékosan megismételnie és elrendelnie, hogy a helyi oltáregyesületet minden plébánián alakítsák meg. Megszorítással is próbálta erre kötelezni az egyházközségeket, rámutatva, hogy a központ segítséget csak oda fog küldeni, ahol van ilyen egyesület. Ugyanebben az évben kérte, hogy a főespereseknél jelentkezve minél több pap iratkozzon be az Unio Cleri pro Missionibus egyesületbe, amelynek tagjai azok a világi és szerzetespapok voltak, akik vállalták, hogy híveik körében a missziókat támogató egyesületeket felkarolják, illetve erre a célra egy csekély évi összeget⁹ adományoznak. 1931-ben az egyházmegyében felállította a Papi Hivatások Társulatát (Opus Vocationum), és kérte, hogy ezt a társulatot minden plébánián szervezzék meg. A tagok naponta imádkoztak papi és szerzetesi hivatásokért, s lehetőség szerint alamizsnát adtak a hivatással bíró szegény ifjak taníttatására, illetve a felszentelt papok évente egy szentmisét ajánlottak fel erre a célra.

501/1930 számú körlevelében rámutatott, hogy az egyházmegyében az idők folyamán számos egyesület és hitbuzgal-mi társulat alakult. Szükségüket és jelentőségüket elismerve kiemelte, hogy ezek ne akadályozzák egymás működését, s a papok se arra törekedjenek, hogy újakat hozzanak létre, hanem a meglévőket karolják fel. Az egyesületek között alapvető jelentőségűnek nevezte a Népszövetséget és az Oltáregyesületet. Az előbbi a férfiakat tömörítette, az utóbbi főleg a nőket. Szükségesnek látta, hogy ez a kettő minden egyházközségben legyen megszervezve. Filiákban és kis plébániákon az Oltáregyesületet átmenetileg pótolhatta az Élő Rózsafüzér. Az egyesületi életben való részvételre minden korosztályban adottak voltak az egyházmegyében a lehetőségek. A gyerekek a Szívgárda¹⁰ által kapcsolódhattak bele az egyesületi életbe, a fiatalok az ifjúsági egyesületekbe (Mária-kongregáció, Legényegylet), míg a felnőttek az említett két egyesületbe léphettek be. Ezek az egyesületek a helyi plébános közvetlen felügyelete alatt álltak. Az egyesületek ugyanakkor központosított vezetéssel is rendelkeztek. Körlevelében felsorolta a központosított egyesületeket is,¹¹ kinevezve és megerősítve a központi igazgatókat és titkárokat. Ez azért jelentős, mert az egyesületek

I Majláth püspök körlevélben ajánlotta a papoknak és a híveknek | az erdélyi lapokat vagyonkezelése nem tartozott az egyházközség ellenőrzése alá. Amelyik egyesületnek volt központi vezetősége, a plébános útján volt köteles felterjeszteni az évi számadásokat a Püspöki Hatósághoz.

A második bécsi döntés után Sándor Imre észak-erdélyi általános püspöki helytartó 1940. október 30-án kelt körlevelében rámutatott, hogy az utóbbi évek diktatúrája szinte lehetetlenné tette a társadalmi egyesületek működését. Körlevelében kérte a szívgárdák újraszervezését, de arra is figyelmeztetett, hogy egyetlen, eddig be nem vezetett szervezet vagy egyesület működéséhez se nyújtsanak a papok segédkezet kifejezett egyházhatósági ajánlás nélkül. Az eddigi kipróbált és bevált szervezetek felelevenítését elegendőnek tartotta. Ezt követően viszont sorra kérte a különböző egyesületek megalakítását vagy felkarolását. 39/1941 szám alatt a Kalot-mozgalom támogatására a központi szervezés mellett kinevezte az espereskerületi vezetőket is. Ugyanakkor az Actio Catholica ifjúsági szakosztályát, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesületét ajánlotta azoknak, akik munkásifjak lelki gondozásával foglalkoztak. A Kolping legényegyesületek részére központi igazgatót is kinevezett. 3323/1941 számú rendeletében Sándor Imre a Magyar Katolikus Akció havonta megjelenő köriratának megrendelését kötelezően előírta az egyházközségeknek.

A II. világháború befejezése után Márton Áron püspök folytatta az egyesületi élet szervezését, az egyre jobban beszűkülő lehetőségek közt is. 1946-ban Szűz Mária mennybevitele titkának pápai hivatalos definiálása kapcsán kiemelte a rózsafüzér imádkozásának régi szép hagyományát, a rózsafüzér-társulatok jelentőségét. A missziók eredményeként 1947-re már sokfelé meg is újult az Oltáregyesület¹² és az Élő Rózsafüzér-társulat.¹³ Kérte, hogy minden plébánián mozdítsák elő ezeknek a társulatoknak a további fennállását. A következő rendeletekben az Erdélyi Katolikus Akció szerepét taglalta, amely a világiak közreműködését akarta elősegíteni a papság apostoli munkájában. 100/1947 számú körlevelének mellékletében, miután bemutatta a pápai missziós intézeteket, kérte, hogy az egyházmegye papsága legyen tagja az Unio Clerinek,¹⁴ az iskolákban szervezzék meg a gyermekeknek a Jézus Szent Gyermeksége Művét,¹⁵ s a hívek és a középiskolások részére a Hitterjesztés Egyesületét.¹⁶ 1949-ben bekövetkezett letartóztatása után Márton Áronnak a kerületi levéltárban nem maradtak fenn újabb rendeletei az egyesületi élettel kapcsolatosan.

Az egyesületek mellett a katolikus sajtó is támogatta a keresztény elvek érvényesülését. Az erdélyi katolikus sajtó a vallásos érdeklődés és a buzgó sajtóapostolok tevékenysége nyomán nagyon jelentős fejlődést ért el a második világháború kitöréséig. A teljesség igénye nélkül röviden összefoglaljuk, hogy a püspöki körlevelek ezek közül mikor és mely lapokat ajánlották megrendelésre az egyházközségeknek. 1901-ben Majláth püspök kérte az anyagi támogatást, de ugyanakkor a szegényebbek számára felajánlotta, hogy ő maga rendeli meg nekik valamely lapot. 1909-ben¹⁷ elrendelte, hogy a katolikus sajtó támogatására december egyik vasárnapján templomi gyűjtést tartsanak.¹⁸ Kifejezetten ajánlotta az erdélyi kiadványok megrendelését, az országos lapok esetében csak azokat, amelyeknek nem volt erdélyi megfelelője.¹⁹ Az erdélyi lapok közül 1903-ban ajánlotta Szent Ferenc Hírnökét, illetve az egyházmegyei irodalmi társaság kiadásában megjelent Közművelődést és az Erdélyi Oltáregyesületi Lapot. 1923-ban a ferencesek Katholikus Világ című népnevelő havilapját, az Erdélyi Katolikus Népszövetség hivatalos lapját ajánlotta a Szatmáron megjelenő Katholikus Élet hetilappal együtt. 1924-ben a papság figyelmét felhívta az egyetlen lelkipásztori folyóiratra, az Egyházi Szemlére. 1925-ben a Kolozsváron megjelenő Jó Barát ifjúsági lap, 1930-ban a kolozsvári Marianumban megjelenő Erdélyi Magyar Lányok folyóiratot²⁰ ajánlotta. 1932-ben az Aradon megjelenő Vasárnap című irodalmi és művészeti folyóirat²¹ támogatására szólította fel az egyházmegyét. 1933-ban a Rózsaeső című lap²² mellett elsősorban a György Lajos, Márton Áron és Sándor Imre szerkesztésében megjelenő, régóta várt katolikus nevelésügyi folyóiratot, az Erdélyi Iskolát ajánlotta, engedélyt adva arra, hogy a lapot az egyházközségek, iskolák, könyvtárak és a népszövetségi tagok a rendelkezésükre álló összegekből megrendeljék. A következő évben a felsoroltakon kívül megrendelésre javasolta az Erdélyi Tudósítót, az Erdélyi Lapokat,²³ a Szív és a katolikus Munkáslap folyóiratokat. 1934-ben jelent meg az olcsó katolikus Erdélyi Néplap. 1937-ben a katolikus népnevelés munkáját támogató Apostol hetilapot ajánlotta.

Jegyzetek

1 Erdélyben Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök 1898-ban alapította meg az egyházmegye Központi Oltáregyesületét Gyulafehérváron.

2 Beszámolva római zarándokútjáról kiemelte, hogy a pápa kifejezte abbeli örömét, hogy Erdélyben oltáregyesületek alakultak.

3 Az erre történő meghívások minden évben megjelentek a püspöki körlevelekben.

4 A cselédek a falu tapasztalatlanságával a bűnös városban sok veszélynek voltak ugyanis kitéve - Majláth püspök megfogalmazása szerint.

5 Ilyen cselédotthon Marosvásárhelyen a Ferenc-rendi nővérek zárdájában működött.

6 A háború után csak későn, 1932-ben található meg a püspök kérése, aki a pápa 1931. évi felhívása alapján elrendelte, hogy minden plébánián állítsák fel a helyi karitász-bizottságot, a plébános vezetése alatt.

7 Ennek szervezésében kerültek sorra a katolikus nagygyűlések Erdélyben.

8 A marosi kerület központja Marosvásárhely, a küküllői kerületé Dicsőszentmárton.

9 Az összeg 1929-ben évi 100 lej volt.

10 486/1930. számú rendeletében kérte ennek megszervezését az iskolákban is.

11 Papi egyesületek: Unio Cleri pro Missionibus, Associatio Sacerdotalis adorationis SSmi Sacramenti, erdélyi egyházmegyei papok népmisszió-társulata, Pia Unio a Transitu S. Joseph. Hívek egyesületei és társulatai: Erdélyi Római Katolikus Népszövetség (idetartoztak a népszövetségi tagozatok és a férfi egyesületek: Férfi apostolság, Katolikus Kör, Polgári Kör, Olvasókör, Gazdasági Egyesület, Szövetkezet, alkoholellenes egyesületek, Katolikus Dalárda); Katolikus Legényegylet; Ifjúsági egyesületek (idetartoztak a fiú kongregációk, tanoncotthonok, földműves legények egyesülete, Szívgárda); Egyházmegyei Oltáregyesület (idetartoztak az oltáregyesületek, Jézus Szíve Társulat, Imaapostolság, Tiszteletőrség); Szociális Misszió Társulat (idetartoztak: az összes szociális misszió szervezetek, a Katolikus Hölgybizottság, Nő-védő Egyesület, Anyák Egyesülete, katolikus sajtó hölgybizottság, Zitaegylet, leányklubok, Cselédotthonok); Élő Rózsafüzér Társulat (idetartoztak: Skapuláré-társulat, Mária-társulat); Mária-kongregáció. A szerzetesek felügyelete alatt állt: Szent Ferenc harmadrendje, Szent Kereszt hadsereg, Szent Antal imatársulat, Ingolstadti miseszövetség.

12 1948-ban visszahelyezte az Oltáregyesület központját Gyulafehérvárra, közzétéve ennek átalakított szabályzatát is. A szabályzatban kiemelte az egyesület hármas célját, amely a következő: Jézus imádása; az engesztelés; illetve az egyházmegye szegény templomainak és kápolnáinak egyházi ruhákkal és templomi felszerelésekkel való támogatása.

13 92/1948 számú körlevelében rámutatott, hogy az Élő Rózsafüzér helyi igazgatói a plébánosok, vicarius oeconomusok és helyi lelkészek. Mivel a kinevezés személyre szóló, az áthelyezés után a pap újra kinevezést kellett hogy kapjon ahhoz, hogy érvényesen vehessen fel új tagokat.

14 771/1947 számú körlevele mellékletében már jelezte, hogy az egyházmegyében három papi társulat létezik: az Unio Cleri a papi buzgóság ébrentartására, az Eucharisztikus Papi Társulat és az Unio Apostolica. Ezekbe a papok tetszés szerint beiratkoztak. Az Unio Clerinek hivatalból tagja lett minden egyházmegyés pap, aki pünkösdig nem jelentette ezzel ellenkező szándékát a püspöknek. Ez utóbbi tagdíjjal is járt.

15 Ennek a pápai intézménynek a célja volt a 12 éven aluli gyermekek alamizsnáiból kiváltani azokat a pogány gyermekeket, akiket kitettek vagy eladtak, hogy ezeket katolikus hitben lehessen nevelni. A tagok kötelessége a minimális havi adomány mellett: napi egy Miatyánk, egy Üdvözlégy s a következő fohász elimádkozása: „Boldogságos Szűz Mária, könyörögj érettünk és a szegény pogány gyermekekért".

16 Ennek a pápai intézménynek a tagjai naponta kellett imádkozzanak a pogányok megtéréséért, s havonta kellett adakozni a missziók javára.

17 6380/1909 számú körlevelében is figyelmeztetett a szabadkőművesek sajtóhadjáratára, amelyet ellensúlyozni kell. 1925-ben azt is megtiltotta a katolikus sajtópártolás címén a papságnak, hogy írásaikkal, szerkesztéssel, támogatással hozzájáruljanak olyan lapok megjelenéséhez, amelyek a katolikus szellemmel ellentétesek. A rendelkezés célja az volt, hogy rákényszerítsék a sajtót arra, hogy ha „anyagi erőinket igénybe veszi, viszonzásul lelki kincseinket illő tiszteletbe tartsa".

18 1910-től október harmadik vasárnapját jelölte ki erre a célra, ezt követően váltakozva október valamely vasárnapja minősült sajtóvasárnapnak.

19 1905-ben egyetlen katolikus ifjúsági folyóirat létezett csak magyar nyelvterületen, ezért ajánlotta a Zászlónk megrendelését. 1916-ban a háborús viszonyok miatt megszűnt Oltáregylet lapja helyett az Örök-imádás című budapesti kiadványt javasolta. A második bécsi döntés után Észak-Erdélyben Sándor Imre megrendelésre ajánlotta az országos lapok közül a következőket: Nemzeti Újság, Új Nemzedék napilapok, Képes Krónika, Új Élet kis füzetes Regénytára; az egyházi lapok közül: Szív, Katolikus Szemle, Zászlónk, Mi Asszonyunk. Külön körlevélben tért ki arra, hogy a román megszállás 22 éve alatt a Zászlónk nem juthatott el a diáksághoz. Ajánlotta a Zászlónk mellett ennek testvérlapjait is: Nagyasszonyunk, Pajtás. Ugyanakkor a Katolikus Akció a papság hivatalos lapjaként jelölte meg az Egyházi Lapokat. A püspöki általános helynök minden paptól ezek előfizetését kérte.

20 Ez akkor lépett 11. évfolyamába.

21 Abban az évben már a 15. évfolyamát fejezte be a kiadvány.

22 Nagyváradon jelent meg, célja Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletének terjesztése volt.

23 Egyetlen katolikus napilap.