Armin Kreiner
iSTEN MINT TERVEZÔ?
Kreacionizmus, értelmes tervezettség és darwinizmus (2)
Az értelmes tervezettség mozgalom
Az értelmes tervezettség (ID -intelligent design) mozgalmának vezéregyénisége Phillip Johnson, aki 2000-ig a Berkeley Egyetemen jogtudományokat tanított. Darwin on Trial1 című könyvében mintegy pert indít a darwinizmus ellen, és bírósági tárgyaláshoz hasonló stílusban még egyszer tömören összefoglalja az antidarwinista kritikát, illetve vádpontokat. Az 1995-ben Reason in the Balance2 címmel megjelent könyvben azután ennek a vitának átfogóbb összefüggése is érthetővé válik. Johnson meggyőződése szerint az amerikai egyetemeken egyfajta kultúrharc van folyamatban. Az uralkodó tudományos világszemlélet az ateista naturalizmus. A keresztény álláspontokat különféle módon elnyomják, hátrányban részesítik, küzdenek ellenük vagy nevetség tárgyává teszik őket. A jelenlegi tudományos világnézetben Istennek már nincs szerepe, nem úgy, mint abban az időben, amikor ezeknek az egyetemeknek a legtöbbjét alapították. Az Istenbe vetett hitet már nem veszik komolyan. Az egyetemekről kiindulva a szcientista naturalizmus megpróbál minden társadalmi szinten befolyásos intézmény fölött uralkodni, és ezzel együtt a tömegkommunikációs eszközökön és a politikán is. Johnson és harcostársai az ún. beékelési stratégia (wedge strategy3) segítségével próbálják ellensúlyozni a materialista és ateista naturalizmust és annak hatásait a tudományra, társadalomra, erkölcsre és politikára. Ennek a stratégiának egyik legfontosabb összetevője a darwinizmus elleni küzdelem.
Éppen ezért a stratégia bírálói azt sejtik, hogy itt elsősorban nem is egy tudományos vitáról van szó, hanem egy konzervatív politikai szándék, irányvonal népszerűsítéséről.4
Ebből a szempontból nézve az értelmes tervezettség elmélete zökkenőmentesen folytatja a hagyományos krea-cionizmust, mely evolúcióbírálatában ugyancsak annak gyakorlati kihatásait vette szemügyre. A darwinizmuskritika stratégiája azonban megváltozott a hagyományos kreacionizmushoz képest. A vita az eddigivel ellentétben - így Johnson - nem arról szól, hogy a Teremtés könyvének első fejezetét (Ter 1) betű szerint kell-e értelmezni vagy sem, és nem is arról, hogy milyen idős a világ. A bibliai hermeneutika kérdései állítólag másodlagosak. A kulcskérdés így hangzik: létezésünket egy tervező Teremtőnek vagy egy vak materialista folyamatnak köszönhetjük.5 A darwinizmus csattanója abban áll, hogy a céltalan természetes folyamat helyettesíti az ID-t („purposeless natural processes can substitute for ID"6). Az a kérdés azonban, hogy ez tényleg igaznak tekinthető-e, nem dönthető el egyszerűen csak Bibliával a kézben, hanem tudományos talajon, tehát magában a biológia tudományában kell megvitatni és eldönteni. Egyébként a keresztény hit túl későn érkezik, és a rövidebbet húzza.
Az ID-mozgalom egyik legnevesebb előgondolkodója, William Dembski a következőképpen fogalmazta meg annak törekvéseit: kiindulópontként az a kijelentés szolgál, hogy intelligens oko(zó)k olyan dolgok létrehozására képesek, amelyeket terv nélküli természetes oko(zó)k sohasem képesek véghezvinni. Ez a tétel hadüzenet a darwinizmusnak, melynek kezdettől fogva az volt a törekvése, hogy egy célirány nélküli magyarázatot mutasson fel. Dembski beismeri, hogy a design-, illetve tervezettség-érvek igencsak régiek. Ezen érvek közül a leghíresebb William Paley Natural theology (1802) című művére vezethető vissza, vagyis a teleologikus istenérv azon változatára, amelyet Darwin is ismert, és amelyet elméletével fenekestül felforgatott. Időközben, így Dembski, a helyzet ismét alapvetően megváltozott. Most már lehetségessé vált a design-érv tudományos szempontból kifogástalan formában való bemutatása, és ezzel a darwinizmus maga részéről való lényeges megváltoztatása.
Erre a véleményre Dembskit az összetett, információgazdag szerkezetek létezése és keletkezésük okának a kérdése bírta rá.7 Az ilyen szerkezetek okaiként elvileg három tényező jöhet szóba: a véletlen, a szükségszerűség és a tervezettség (design). Hogy egy konkrét esetben a három ok közül melyikről van szó, az a mindenkori jelenség természetétől függ. Egy esetleges, összetett, sajátos jelenség kapcsán a véletlen és a szükségszerűség mint okmagyarázat kiesik, vagyis egy ilyen természetű jelenséget nem lehet egyedül a természeti törvények érvényessége és a véletlen kiindulási feltételek alapján megmagyarázni. Ebben a vonatkozásban csak egy értelmes tervező jöhet szóba.
Ezt a pontot Dembski a Kapcsolat (Contact) című filmmel szemlélteti, amelyet a főnaturalista és szcientista Carl Sagan azonos című regénye alapján forgattak. A film arról szól, hogy a világűrből származó jeleket arra való tekintettel vetik vizsgálat alá, hogy vajon értelmes okozójuk van-e. Milyen természetű kell legyen egy jelzés ahhoz, hogy kétségtelenül meg tudjuk állapítani: nem keletkezhetett véletlenül, hanem egy földön kívüli intelligencia küldte azt? A filmben ez egy olyan jel, amely kódolva tartalmazza a prímszámokat százig, és ezzel minden kétséget kizár arra vonatkozóan, hogy létezése pusztán csak a véletlennek köszönhető lenne. Dembski számára ez a jel eleget tesz annak a három feltételnek, amelyek mellett a tervezettségre mint okmagyarázatra nyilvánvalóan vissza kell következtetni: esetleges (kontingens) ez a jelzés, mert nincs olyan természettörvény, amely meg tudná magyarázni a prímszámsor keletkezését. Ugyanakkor összetett (komplex) és ezzel kellőképpen valószínűtlen ahhoz, hogy csupán csak a véletlennek köszönhetően jöjjön létre. Végezetül részletezett (specifikált), vagyis tartalmaz egy értelmes, ebben az esetben matematikai mintát. Ez a jelzés eleget tesz a „részletezett összetettség" („specified complexity") feltételeinek, és következésképpen kulcsfontosságú annak eldöntésében, hogy benne értelmes szerző közreműködéséről van-e szó.
Amennyiben a biológiai jelenségek az esetlegesség plusz összetettség plusz részletezettség hasonló kombinációjában léteznek, ugyancsak vissza kell következtetni egy értelmes tervezőre, illetve okozóra. Ennek az okozónak a tulajdonképpeni természetéről csak keveset tudunk. Dembski szerint az ID-elméletnek nem az a szándéka, hogy egy bizonyos bibliai vagy keresztény istenképet hirdessen. Teológiai szempontból az ID, amint ezt Dembski kifejezi, „minimalista", és mind a hagyományos kreacionizmussal (amely szerint Isten minden fajt közvetlenül teremtett), mind a teista evolucioniz-mussal (amelynek értelmében Isten az evolúció útján teremt) összeegyeztethető. Az ID-elmélet számára tehát a kérdés nem az, hogy egyáltalán végbement-e az evolúció, hanem az, hogy lehet-e azt Darwin és követői értelmében naturalista módon magyarázni. Ez utóbbit azért tagadják, mert az élő szervezetek olyan egyértelműen azonosítható és empirikusan kimutatható jellemző sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek csak értelmes módon jöhettek létre. A hagyományos kreacionizmussal szemben az ID-elmélet nem foglalja magába a (mak-ro)evolúció, hanem „csak" a naturalista módon értelmezett darwinizmus elutasítását. Ez ugyanis azzal az igénnyel lép fel, hogy az összetett szerkezetek megmagyarázásában az intelligens okozóra való hivatkozás nélkül is boldogul.8 A darwinizmus elutasítása nem kell tehát önkéntelenül együtt járjon az evolúció kétségbevonásával. Kizárás alá csak az a követelmény kerül, hogy az összetettséget lehet értelmes előidéző nélkül, illetve céliránymentesen magyarázni.
Ezzel az antinaturalista törekvéssel a hagyományos kreacionisták is azonosulni tudnak, bár ők természetesen kifogásolhatják azt, hogy az ID eltekint a sajátosan biblikus tartalmaktól, ami viszont éppen az ID-elmélet csattanójának tekinthető. Ezáltal válik elkerülhetővé az a benyomás, mintha a szemben álló felek egyik oldalon a Biblia, másik oldalon pedig a tudomány lennének. Az ID behozza a szembenállást úgyszólván magába a tudományba. A darwinizmus körüli viaskodás ne legyen a vallás (Biblia) és a tudomány között történő összetűzésként megvíva, hanem mint olyan vita, amely a teista és a naturalista, vagyis a transzcendens okokat elfogadó és az ezeket határozottan kizáró tudomány között zajlik. Nem a Biblia, hanem a tudomány nevében indítanak pert a naturalizmus ellen. Az ID-elmélet számára végső soron az a döntő, hogy az Istenről szóló beszéd a tudományban rehabilitálódjon, és hogy sikerüljön felülkerekedni azon, amit metodológiai naturalizmusnak, illetve ateizmusnak nevezünk.
Metodológiai változatában a naturalizmus nem tagadja Isten létezését, hanem megállapítja azt, hogy átlépjük a tudomány határait, ha Istenről kezdünk el beszélni. Definíciószerűen nem éri el a tudományosság szintjét egy olyan indoklás sem, amelyben Isten valamilyen szerepet játszik. Az ID-elmélet ezt a metodológiai alaptételt szeretné alaptalan, ideológiai és dogmatikus előítéletként leleplezni, ugyanakkor fordítva azzal a váddal illetik, hogy az ID nem más, mint a tudomány álruhájába öltözött vallás, amely mögött egy erősen jobboldali irányú politikai szándék rejtőzködik. Legalábbis megismerés-, illetve tudományelméleti távlatban a naturalizmus bírálata jelenti az ID-elmélet körüli vita sarkalatos pontját. Nyilvánvalóan abból indulnak ki az ID pártfogói, hogy Isten kiszorítása az egyes tudományokból elkerülhetetlenül az ő létezésének ontológiai tagadását vonja maga után, s hogy az ateista végkövetkeztetéseket csak akkor lehet ellensúlyozni, ha sikerül megmutatni, hogy a metodológiai szempontból naturalista tudomány hajótörést szenved, éspedig minél hamarabb, annál jobb. Eszmetörténeti szempontból tekintve itt a teleológiai istenérv Darwin által okozott károsodásának jóvátételéről van szó. Ebben a távlatban az ID-elmélet nem kínál semmi mást, mint az új tömlőkbe került régi teleologikus bort.
A leegyszerűsíthetetlen összetettség jelensége
Ámde hol találunk a biológián belül olyan jelenségeket, amelyek a „részletezett összetettség" („specified complexity") alapján egy intelligens alkotót tesznek szükségessé? Milyen jellegűek azok a biológiai jelenségek, amelyek miatt a darwinizmus hajótörést szenved? Ezt a kérdést a biokémikus Michael Behe válaszolta meg Darwin's Black Box9 című könyvében. Az általa megnevezett leegy-szerűsíthetetlen összetettség jelensége úgyszólván az ID-mozgalom Szent Grál-jának10 számít.
Egy rendszer akkor leegyszerű-síthetetlenül összetett, ha az összes alkatrészre szükség van ahhoz, hogy működni tudjon, vagyis ha már egyetlen alkatrész hiánya is működőképességének
elvesztéséhez vezetne. Olyan biológiai ismeretek, amelyek Darwin idejében még nem voltak hozzáférhetőek, állítólag most megmutatták, hogy már a sejtek szintjén fennáll a leegyszerűsíthetetlen összetettség. Darwin elmélete a következő oknál fogva nem képes az ilyen összetettség keletkezését megmagyarázni: maga Darwin is beismerte, hogy elmélete teljesen összeomlana, ha kiderülne, hogy létezik valamilyen bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számtalan egymást követő kis változás révén.11 A leegyszerűsíthe-tetlenül összetett jelenség márpedig csak teljesen vagy egyáltalán nem jöhet létre, de semmi esetre sem a számtalan, egymást követő kis módosulás által keletkezik. Ennek az alapja azzal függ össze, hogy a meghatározás szerint az összes részre szükség van ahhoz, hogy működni tudjon. Amíg azonban egyáltalán nem működik, előny helyett inkább hátrányt jelent a természetes kiválasztódásban. A Behe által szóba hozott probléma nem új. Darwin elmélete kezdettől fogva szembesült azzal a kérdéssel, hogy mire való a félkész szem vagy a félkész szárny - mindenesetre nem látásra és nem repülésre. Behe ezt a problémát átviszi a sejtek szintjére, és ezzel azt akarja megmutatni, hogy a darwinizmus már itt, az élet alapvető építő elemének a szintjén csődöt mond. Ha sikerülne ennek bizonyítása, akkor ez több mint kompromittáló lenne a darwinizmus mint univerzális biológiai keletkezéselmélet számára.
A flagellum az egyik, Behe által előnyben részesített és a vitában újra és újra felvetett példa a leegyszerűsíthetet-len összetettségre. A flagellum egy osto-rocska, amelynek segítségével a sejtek, amelyek rendelkeznek ezzel a szerkezettel, haladni tudnak a folyadékokban. A biokémiai folyamatokról, amelyek a sejten belül lejátszódnak, Darwin még nem tudhatott, számára ezek amolyan fekete dobozt („blackbox") jelentettek.12 A flagellum több fehérjéből áll, amelyeknek mindegyike szükséges ahhoz, hogy úgy tudjon működni, mint egy külső csó-nakmotor.13 Ha csak egyetlen fehérjének is híján van, akkor vagy a szál hiányzik, vagy a mozgásképesség, vagy a kapcsolat a sejttesttel.14 Behe számára kézenfekvő a végkövetkeztetés, amelyet le kell vonni az ilyen rendszerek létezéséből: ezek nem keletkezhettek a tervezetlen véletlen és a természettörvényes szükségszerűség összjátéka révén. Tervezve lettek. Tervezőjük tudta, hogyan kellene kinézniük kész állapotban, és megtette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ezeket a rendszereket előállítsa. Ezzel pedig be van bizonyítva, hogy az „élet a földön [...] a legalapvetőbb szinten [...] értelmes tevékenység eredménye".15
Ezt a végkövetkeztetést - hangsúlyozza Behe nyomatékkal - a biológiai adatok maguk javasolják, nem pedig valamilyen szent iratok vagy szektás meggyőződések. Köszönhető mindez egyrészt a biokémikusok utóbbi negyven évben kifejtett kemény munkájának, másrészt pedig az arra vonatkozó megfontolásoknak, milyen módon döntünk a hétköznapokban annak feltételeiről, hogy valami egy tervnek, illetve formatervezésnek (design) köszönhető. A tervezés egyszerűen a részek céltudatos elrendezése („Design is simply the purposeful arrangement of parts"16). Egy Darwinféle rendezetlen és tervezetlen evolúciós folyamat helyett egy tervező beavatkozásaival van dolgunk, aki mindig ott lép közbe, ahol új, leegyszerűsíthetetlenül bonyolult szerkezetek keletkeznek.
Értelmes tervezettség (ID) - vallás vagy tudomány?
Az ID17 körüli viták nagy része a nem leegyszerű síthető összetettség témája körül forog, aminek többek között az a következménye, hogy a biokémiai szempontból laikusok az érvelés menetét már aligha tudják követni. A darwinisták szokás szerint azzal az ellenkező állítással válaszolnak, hogy minden összetett rendszernek vannak kevésbé összetett elődjei, amelyek valamelyest ugyancsak működnek.18 A biológia terén kevésbé tapasztalt olvasói számára Behe az egérfogó példájával szemlélteti tézisét. Az egérfogó annyiban leegyszerűsíthe-tetlenül összetett, amennyiben minden alkatrészre szükség van ahhoz, hogy egeret lehessen fogni vele. Ezzel szemben a határozott ellentmondás így hangzik: az egérfogó azért nem leegyszerű-síthetetlenül bonyolult, mert az összes rész jelenléte nélkül ugyan nem jól, de semmiképpen nem állítható, hogy egyáltalán nem működik.19 Behe érvelésének alapvető hibáját H. Allen Orr abban a tézisben látja, hogy egy leegyszerűsíthe-tetlenül bonyolult rendszer összes része kezdettől fogva meg kell hogy legyen. Egy ilyen rendszer mindenképpen létrejöhet az egyes részek fokozatos hozzáadása által. A rendszer számára az egyes részek először csak egy előnyt hoznak, és csak a későbbi módosulások, nevezetesen más részek elcsökevénye-sedése alapján bizonyulnak lényeges-nek.20 Példa az ilyen fejlődésre a tüdő, amely a tüdőshal esetében optimalizálást hozott, az emlősállatok számára azonban már alapvetővé vált.
Megkímélhetjük magunkat az egérfogók és ostorocskák leegyszerűsíthe-tetlen bonyolultságának részleteitől, és rögtön rátérhetünk arra a kérdésre, hogy vajon mi történne akkor, ha ténylegesen léteznének olyan jelenségek, amelyek kivonják magukat minden darwinista magyarázat alól. A darwinizmus lehet ugyan egy kitűnő elmélet, de biztosan nem mondható tökéletesnek. Úgy tűnik, hogy az ID képviselői - ugyanúgy, mint a hagyományos kreacionisták - abból indulnak ki, hogy ebben az esetben automatikusan Istent kell játékba hozni. Célkitűzéseik mögött ott van az a törekvés, hogy rámutassanak a darwinizmuson belüli magyarázati hézagokra, és ebből levezessék annak zátonyra futását. A naturalisták ezt téves következtetésnek tartják: véleményük szerint a darwinista naturalizmus kudarcba fulladásának esetén az alternatíva nem a teizmus, hanem egy másik naturalizmus lenne. Ha egy napon tehát tényleg kiderülne, hogy a darwinizmus annyira csődbe jutott, mint ahogy azt Behe és követői már ma gondolják, akkor a biológusok nem fognak testületileg átállni a teizmusra, hanem úgy fognak tenni, mint ahogyan tudósok néhány évszázad óta mindig is eljártak. Egy alternatív naturalista magyarázat keresésére adják magukat - mégpedig nem föltétlenül azért, mert Isten létezését kategorikusan és a priori kizárják, hanem azért, mert az isteni beavatkozásokra építő magyarázat számukra egyáltalán nem jelent kielégítő magyarázatot. Lehet, hogy egyesek ezt az eljárást azzal fogják igazolni, hogy azt eddig mindig siker koronázta, s hogy ehhez képest a természetes folyamatok teista magyarázatainak története úgy hat, mint a kudarcok, balszerencsék és baklövések egymást követő sorozata.
Egy másik jelentős ellenvetést a tervező-Istennel szemben a következőképpen fogalmaz meg Kenneth Miller darwinista biológus és hitvalló katoli-kus:21 a darwinista módon értelmezett evolúció csak a már meglévő szervekkel, szerkezetekkel, génekkel „dolgozhat". Ilyen alapon csak ritkán „találja meg" a tökéletes megoldást egy problémára.
Az evolúció nem úgy dolgozik, mint egy tervező, aki mintegy a rajzasztalról új struktúrákat alkot, hanem inkább úgy, mint egy foltozóvarga, aki improvizál, és a régi alkatrészekből új szerveket fércel össze. Ha ténylegesen egy tervezővel lenne dolgunk, neki nem lennének ilyen jellegű nehézségei. Másként, mint az evolúció, a tervező szükség esetén egészen új szerkezeteket, molekulákat és szerveket alkothatna. Nagy fájdalmunkra úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet áll fenn. Tekintettel néhány munkadarabjára, az állítólagos tervező inkább illetéktelen kontárnak bizonyul. Ha valóban egy tervező munkájáról lenne szó, akkor nyilvánvalóan rengeteg nekifutásra lett volna szüksége ahhoz, hogy például a mai elefántot létrehozza. Látszólag arra sem lenne képes, hogy olyan fajt hozzon létre, amely képes a tartós túlélésre. A magyarázati nehézségekre való tekintettel azzal húzhatná ki magát valaki a csávából, hogy csak a különösen sikeres munkadarabokat, mint például a flagellumot tekinti a tervező közvetlen produktumának. Eközben a kevésbé sikeres készítményeket, mint például az emberi hátgerincet a szokásos evolúciós mechanizmusokra vezethetné vissza. Így természetesen felmerül az a kérdés, hogy a tervező miért csak alkalomszerűen - esetleg csak a sejt keletkezésekor -dönt a csodálatos beavatkozások mellett, és egyébként egyszerűen szabad folyást enged a természetnek.
Amint a hagyományos kreacionizmus körüli konfliktus, úgy az ID körüli vita is végül a bíróságon kötött ki. A pennsylvaniai Dover város iskolahatósága keresztül akarta vinni azt, hogy biológia órán a darwinizmus mellett az ID-elméletet is tanítsák - mégpedig a „kiegyensúlyozott eljárás" értelmében. Az illetékes kerületi bíróság azzal az aligha irigyelhető feladattal találta magát szembe, hogy döntést kellett hoznia a következő kulcskérdésben: az ID-elmélet esetében vallási vagy tudományos álláspontról van szó. A hagyományos kreacionizmus esetében ez a feladat még viszonylag egyértelműen megoldható volt. Akkor is, ha követői tudományos (scientific) elméletként terjesztik, mégis kézenfekvő, hogy alapja a Biblia. Az ID-elmélet esetében bibliai érvek nem játszanak szerepet. Ehelyett itt inkább tudományelméleti kérdésekről van szó. Ennek megfelelően nehezebben volt megoldható a bíróság feladata. Miután meghallgatta a neves pártfogók és kritikusok érveit, közöttük Michael Behét és Kenneth Millert, a bíróság ítélete a következőképpen hangzott: az ID-elmélet átkeresztelt kreacionizmus („ID is creationism re-labeled"22). Indoklásában a bíróság a következő tényekre támaszkodott: a tankönyv, amelynek alkalmazását az ID-elmélet pártfogói az oktatásban érvényesíteni akarták, több különböző változatban jelent meg, legutóbb Of Pandas and People23 címmel. A bíróság összehasonlította a tankönyv korábbi változatait a későbbiekkel, és a következő különbségeket állapította meg: a korábbi verziók minden, a „kreacionizmus"-sal rokon kifejezését helyettesítették az „értelmes tervezés" fogalmával. Az intelligent design (értelmes tervezettség) meghatározása ugyanakkor azonos volt a creation science (teremtéstudomány) korábbi meghatározásával. A terminológiai módosításokra röviddel azután került sor, hogy 1987-ben a legfelsőbb bíróság döntésével visszautasította a creation science és az evolution science közötti kiegyensúlyozott eljárásra vonatkozó követelést. Éppen ezért a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ID-elmélet esetében egy vallási és nem egy tudományos álláspontról, végső soron csupán a régi kreacionizmus átnevezéséről van szó. Az iskolahatóság kérelme mögött az a próbálkozás rejtőzik, hogy egy vallási álláspont támogatást nyerjen az állami iskolákban, ami az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 1. kiegészítő cikkelye ellen vét.24
Az ún. Scopes Monkey Trial bírósági eljárásban legalábbis formálisan igazat adtak a kreacionista tábornak, még akkor is, ha John Scopest csak nevetségesen alacsony pénzbüntetésre ítélték. Az ID-elméletnek még egy formális győzelem sem sikerült. Ennek megfelelően elégedetlenül és bosszúsan reagáltak a doveri döntésre. John G. West, az ID-mozgalom intézményes főhadiszállásának, a Discovery Institute-nak a képviselője hevesen bírálta az ítéletet. Az ID nem egy vallási eszme - ahogy ezt az „aktivista" bíró, John Jones helytelenül feltételezi -, hanem egy tudományos evidenciákon alapuló tudományos elmélet. Biológiai tényállásokat nem lehet egy bírósági ítélettel tartósan leseperni az asztalról. A bíróságnak arra irányuló kísérlete, hogy megakadályozza egy tudományos elképzelés terjesztését és cenzúrázza a nyílt eszmecserét, nem fog működni. A törvényszéki szidalmazás eme hangnemére való tekintettel feltételezhetjük, hogy a doveri per ID-ügyekben nem az utolsó volt.
A katolikus egyház és az értelmes tervezettség
A Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz 1996-ban intézett üzenetében II. János Pál megállapítja: „Új ismeretek okot adnak arra, hogy az evolúcióelméletben többet lássunk, mint hipotézist". A pápa így folytatja: „Valóban figyelemre méltó, hogy a tudás különböző területeit érintő egész sor felfedezés nyomán a kutatás ezt az elméletet egyre inkább elfogadta. A kutatási eredményeknek egy ilyen nem szándékolt és nem irányított egybeesése már önmagában véve jelentős érv, amely az elmélet javára írható." Erre az üzenetre utalt Schönborn bíboros 2005-ös, kezdetben már említett nyilat-kozatában,25 és annak a neodarwinista-dogma-védelmezőktől származó üzenetértelmezésnek mondott ellent, amely szerint ez a „dogma" összeegyeztethető a katolikus hittel. Schönborn nem említi név szerint a védelmezőket, és így homályos marad, tulajdonképpen ki ellen irányítja nyilatkozatát. Valószínűleg az állásfoglalását követő, részben durva kritika indította Schönborn bíborost arra, hogy különféle tisztázásokba bocsátkozzék. Fides, Ratio, Scientia26 című tanulmányában nyomatékosítja, hogy számára kevésbé a darwinista evolúcióelméletről, sokkal inkább arról a világnézeti végkövetkeztetésről szól a vita, amelyet - Jáki Szaniszlóra hivatkoz-va27 - már magánál Darwinnál megalapozva lát. George Simpson szavaival ez a végkövetkeztetés azt mondja, hogy az ember egy céltalan materialista folyamat tervezetlen eredménye.28 Ezzel a végkövetkeztetéssel a keresztény hit valóban összeegyeztethetetlen. A kérdés csak az, hogy ki lehet-e kerülni - s ha igen, hogyan - ezt a következményt: annak tudományos bizonyítása révén, hogy a darwinista elmélet hézagos, mert ignorálja a tervezettség mellett szóló empirikus bizonyító körülményeket, vagy azáltal, hogy feltesszük a mutáció, szelekció és más természetes mechanizmusok által uralt fejlődés értelmére és céljára vonatkozó metafizikai kérdést.
Az első esetben az összetűzés biológiai terepen zajlik. Ott kell magyarázati réseket találni, hogy a naturalista végkövetkeztetések lába alól már indulásból kihúzzák a talajt. Ez az eljárás megfelel az ID-elmélet stratégiájának, amelynek az a célja, hogy a metodológiai naturalizmus bukását elérje, mert az inkább előbb, mint utóbb az ontológiai naturalizmust vonja maga után.
A második esetben a tulajdonképpeni metafizikai és teológiai eszmecsere csak akkor kezdődik, miután a biológia már úgyszólván bevégezte a maga művét. Amíg biológiát űz valaki, nincs szükség a természetfeletti tervező keresésére, még akkor sem, ha problémák adódnak.
Ezt a metodológiai alaptételt Fiorenzo Facchini a L'osservatore Romanóban a következőképpen fejezi ki: „Ha a Darwin által javasolt modellt nem tekintjük megfelelőnek, keresünk egy másikat, módszertani szempontból azonban nem helyes tudományosnak tekinteni azt, ami a tudomány területén kívül áll."29 Ez megfelel a George Coyne SJ által kifejezett felfogásnak, amely szerint az ID nem tudomány, és ezért nincs mit keresnie a biológiaórán.30 Csak amikor a biológiai tények már az asztalon vannak, merül fel a kérdés, hogy azokat világnézeti szempontból miként kell besorolni. Ennek a stratégiának a fényében az ID-elmélet olyan sikertelen kísérletként jelenik meg, amely egy empirikus elmélet magyarázati réseibe az isteni tervezőt próbálja elhelyezni.
A Nemzetközi Teológus Bizottság 2004-ben a Communion and Stewardship című szövegben állást foglalt többek között a teremtéshit és a darwinizmus összeférhetőségének a kérdésében is. Érdekes módon az arra vonatkozó kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló adatok vajon a tervezettségre vagy a véletlenre való következtetést támasztják alá, az említett szöveg szerint teológiailag nem dönthető el. A teológusbizottság tehát a döntő vitapontban nem áll senki pártjára. Ehelyett egy másik fontos szempontra mutat rá: az isteni cselekvés katolikus értelmezése szerint „a teremtményi renden belüli valódi esetlegesség nem összeegyeztethetetlen a célirányos isteni gondviseléssel". Ezt azzal okolják meg, hogy az isteni és a teremtményi cselekvés között alapvető és nem csak fokozati különbség áll fenn. Ennek a különbségnek az alapján még egy valóban esetleges természetes folyamat eredménye is megfelelhet Isten gondviselő tervének. Másként fogalmazva: „Az isteni okság hatékony lehet egy olyan folyamatban, amely egy időben esetleges és irányí-tott."31 Ha az „esetleges" helyébe a genetikai variáció és a természetes szelekció darwinista elvét tesszük, akkor a szószerinti szöveg félreérthetetlenül a teremtéshit és a darwinizmus összeegyeztethetőségét jelzi. A szöveg nem a darwinizmus mint biológiai fejlődéselmélet, hanem egy meghatározott világnézeti végkövetkeztetés ellen fordul, amelyet egyesek az elméletből levonnak.
Nyitott marad az a kérdés, hogy ezt az összeegyeztethetőséget konkrétan hogyan kell elgondolni. Ez a probléma még tovább fokozódik azáltal, hogy a darwinista magyarázat alapelvei nyilvánvalóan tartalmazzák a „véletlen" elemet. Hogyan lehet azonban egy folyamat természeti síkon „véletlen", ezzel szemben teológiai szinten gondviselésszerű? Ha a „véletlen" a „tervezetlen", a „gondviselésszerű" pedig a „tervezett" értelmet kapja, akkor ebből nyilvánvaló ellentmondás következik, amelyet nem lehet egyedül azáltal tisztázni, hogy az okozás két különböző formáját megkülönböztetjük.
Az ellentmondás feloldása megkívánja a „véletlen" kifejezés tisztázását, ami szinte kilátástalan vállalkozást jelent. A „véletlen" fogalmának különféle jelentései közül melyiket alkalmazza a darwinis-ta elmélet? Szokás szerint a mutációkat „véletlennek", a természetes szelekciót pedig „szükségszerűnek" jelölik meg, mégpedig nem azért, mert a mutációk mint derült égből a villámcsapás történnek meg, hanem azért, mert a mutációk okai és az esetleg belőlük adódó szelekciós előny között semmiféle célra irányuló kapcsolat nem áll fenn: minden valószínűség szerint azok a mechanizmusok, amelyek a DNS módosulásait okozzák, semmilyen célszerű összefüggésben nem állnak azokkal az előnyökkel vagy hátrányokkal, amelyek az érintett szervezet számára ebből követ-keznek.32 A szervezet, illetve a túlélési vagy szaporodási esélyek optimálása nem célja a mutációnak, hanem - legalábbis olykor - annak akaratlan eredménye. A „véletlennek" ez a jelentése nem zárja ki az evolúciós mechanizmusok olyan eszközökként való értelmezését, melyek segítségével Isten az élőlények - beleértve az embert is - sokféleségét megteremtette. Isten teremthetett egy olyan világot, amelyben látszólag „vak" mechanizmusok egy meghatározott célt szolgálnak, nevezetesen azt a célt, hogy az életet a maga egészen csodálatos sokféleségében létrehozzák. Egy ilyen értelemben vett „véletlen" mindenképpen összeegyeztethető lenne Isten gondviselő tevékenységével.33
Nehezebben alakul a probléma akkor, ha az evolúciós haladás több lehetséges lefolyásából indulunk ki, amelyek közül mindegyik egy bizonyos valószínűséggel bekövetkezik. Az a folyamat, amely az ember létezéséhez vezetett, így „véletlen", vagyis többé-kevésbé valószínű lenne, miközben a lehetőségek számának növekedésével csökken a valószínűség. Ha az egész folyamatot egy tetszés szerinti múltbeli ponton újraindítanánk, akkor ez minden egyes alkalommal másik eredményre vezetne.34 Ez az indeterminista, illetve valószínűségszámításra épülő „véletlen" úgy láttatja az ember fejlődésének folyamatát, mint tiszta szerencsés véletlent: az evolúció ugyanis számtalan olyan alternatív módon alakulhatott volna, amelyek közül egyik sem vezetett volna az ember keletkezéséhez. A „véletlennek" ez az értelmezése, úgy tűnik, csak nehezen egyeztethető össze azzal a feltevéssel, hogy az ember létezése Isten tervének vagy szándékának köszönhető. Persze ezt ebben az esetben sem lehet teljesen kizárni, hiszen abból a tényből, hogy a folyamat egyes lépései véletlenek, nem következik szükségszerűen az, hogy az eredmény is véletlen kell hogy legyen.35
Összegzés
Ha befejezésül emlékezetünkbe idézzük azokat az opciókat, amelyek nyitottak az ID-elmélet körüli vitában, akkor lényegében három ilyen körvonalazódik:
• az 1. opció abból indul ki, hogy minden naturalista evolúcióelmélet magyarázati réseket tartalmaz, amelyeket csak egy természetfeletti Teremtő, illetve Tervező beavatkozásával lehet elzárni - úgy tűnik, ez az ID-mozgalom álláspontja;
• a 2. opció abból indul ki, hogy az evolúció hézagmentes naturalista magyarázata alapvetően lehetséges, és hogy minden meglévő vagy jövőbeli rés előbb vagy utóbb zárhatóvá válik, ebből aztán azt következtetik, hogy a teizmus elavult és felesleges; ez pedig többé-kevésbé megfelel az ateista naturalisták által képviselt álláspontnak;
• a 3. opció biológiai síkon ugyancsak nem lát magyarázati réseket, mindenesetre olyanokat nem, amelyeket ne lehetne naturalista módon eloszlatni, ugyanakkor abból indul ki, hogy ezzel még semmi esetre sincs minden metafizikai kérdés megválaszolva; ez az álláspont az alapja a teológiai evolucionizmusnak, amely Istent nem időről időre közbelépő tervezőként értelmezi, hanem az önszerveződő világ Teremtőjét látja benne.
Az, hogy teológiai szempontból együtt tudunk, akarunk, együtt kell-e élnünk a metodológiai naturalizmussal, több különféle tényezőtől függ, de legfőképpen bizonyára attól a képtől, amelyet Istenről és az ő teremtő tevékenységéről alkotunk magunknak. Howard Van Till szerint a vita végső soron a következő kérdés körül forog: felruházta-e Isten a teremtést az összes olyan teremtményi képességgel, amelyek szükségesek az élet kifejlődéséhez?
Teológiai evolucionistaként Van Till meg van győződve arról, hogy Isten a világot olyan nagylelkűen megajándékozta az önszerveződés és átalakulás képességével, hogy a szakadatlan fejlődés az élettelen anyagtól egészen a létező összes életformákig nemcsak lehetséges volt, hanem ténylegesen végbe is ment.36 Ezzel szemben nehézségei vannak Van Tillnek azzal az elképzeléssel, hogy Isten az ő teremtését hézagokkal látta el, amelyeket aztán az id ő k során rendkívüli közbelépések által számolt fel.37 Az okozati résektől mentes evolúció semmi esetre sem számít bizonyító körülménynek az ateista naturalizmus mellett, hanem sokkal inkább egy elképzelhetetlenül kreatív és nagylelkű Teremtőről tanúskodik. Függetlenül attól, hogy a megnevezett opciókra való tekintettel milyen döntés születik, azt abban a tudatban kell meghozni és képviselni - mondja Van Till -, hogy mind a mi istenismeretünk, mind a világról szóló tudásunk tökéletlen és befejezetlen. „Mind a Szentírás értelmezése, mind a mi empirikus bizonyítékaink a tévedés lehetőségének vannak alávetve. Az intellektuális alázat indokolt mindkét esetben."38
Az 1. opcióval szemben Walter Kasper, jóval az ID-elmélet körüli vita előtt, hangsúlyozta, hogy a természettudományos és a teológiai kijelentések „különböző síkokon"39 helyezkednek el. Álláspontját az arra való utalással támasztotta alá, hogy Isten „per definitionem nem egy világi kiválóság a többi világi kiválóság között".40 Az ID-elmélet álláspontja azonban, úgy tűnik, éppen ezt célozza meg. Az ID Istene úgy működik, mint egy olyan természetfeletti okozati tényező a természetes világon belül, amely a vélt magyarázati réseket hivatott kiküszöbölni. A 2. opcióval szemben Kasper azt kifogásolja, hogy az átlépi a tudományos megismerhetőség határait, „abszolutizálja" és „ideologizálja" a tudományt. Kasper szerint a teológia el tudja ugyan fogadni a módszertani naturalizmust, mivel „a természettudós mint természettudós" nem tudja, de nem is kell neki az Istenbe vetett hitet „sem megcáfolni, sem pozitíve megalapozni". A doktriner ateizmus felé megtett lépés azonban már nem tartozik a legitim tudomány hatáskörébe. Mindazonáltal Kasper mégsem támogatja a tudomány és a hit kapcsolatnélküli egymás mellettiségét. Az Isten utáni kérdés akkor merül fel, amikor az „erkölcsi felelősség" kérdéséről, annak „végső előfeltételeiről" van szó, vagyis olyan
kérdésekről, amelyeket éppen hogy már nem lehet tudomány-immanens módon taglalni és eldönteni. Walter Kasper ezzel a 3. opció mellett száll síkra: „Éppen Isten istenségének a komolyan vételekor szabadul fel a világ világisága"41 A teológusok helyesen cselekednének, ha az ID-elmélet körüli jelenlegi vitában megszívlelnék Kasper gondolatait.
Vik János fordítása
Jegyzetek
1 Phillip Johnson, Darwin on Trial, Downers Grove 1991; német fordításban: Phillip Johnson, Darwin im Kreuzverhör, Bielefeld 2003.
2 Phillip Johnson, Reason in the Balance, Downers Grove 1995.
3 Ennek a stratégiának The Wedge című kiáltványa megtalálható a www.antievolution. org/festures/wedge.pdf internetes cím alatt. Vö. ehhez a kritikus taglalást: B. Forrest - P.R. Gross, Creationism's Trojan Horse. The Wedge of Intelligent Design, Oxford 22007, 15-33.
4 Vö. például N. Shanks, God, the Devil, and Darwin. A Critique of Intelligent Design Theory, Oxford 2004, 17f.
5 Vö. P. E. Johnson, Creator or blind Watchmaker?, in: R. T. Pennock (Hg.), Intelligent Design Creationism and Its Critics, Cambridge 2001, 435-449.
6 P. E. Johnson, Darwin on Trial, 17.
7 A következőkhöz vö. W. A. Dembski, No Free Lunch, Lanham 2002, 8-10; Science and Design, First Things 86 (1998) 21-27.
8 Vö. W.A. Dembski, The Intelligent Design Movement, in: www.arn.org/docs/dembski/ wd_idmovement.htm.
9 Magyar fordításban is megjelent: Michael J. Behe, Darwin fekete doboza, Budapest 1992. Ford. megj.
10 A Szent Grál egy közismert középkori legenda. Ford. megj.
11 Vö. C. Darwin, Über die Entstehung der Arten durch natürliche Zuchtwahl, Stuttgart 1884, 390.
12 Vö. M. J. Behe, Darwins Black Box. Biochemische Einwände gegen die Evolutionstheorie, Gräfelfing 2007, 36.
13 Vö. ehhez a tanulságos szemléltetést R. Junker - S. Scherer, Evolution. Ein kritisches Lehrbuch, Gießen 41998, 131-133 művében.
14 Vö. M. J. Behe, Molecular Machines. Experimental Support for the Design Inference, in: R. T. Pennock (Hg.), Intelligent Design Crea-tionism and Its Critics, Cambridge 2001, 249f.
15 M. J. Behe, Molecular Machines, 245. A nem leegyszerűsíthető összetettség további példáiként Behe többek között megnevezi a véralvadást, az immunrendszert és az adeno-zin-monofoszfát (AMP)-szintézist. Vö. ehhez M. J. Behe, Darwins Black Box, 89-256.
16 M. J. Behe, Molecular Machines, 254.
17 Az ID bírálatához vö. R.T. Pennock (Hg.), Intelligent Design Creationism and Its Critics, Cambridge 2001; N. Schanks, God, the Devil, and Darwin. A Critique of Intelligent Design Theory, Oxford 2004; M. Young - T. Edis (Hg.), Why Intelligent Design Fails. A Scientific Critique of the New Creationism, Piscataway 2004; B. Forrest/P.R. Gross, Creationism's Trojan Horse. The Wedge of Intelligent Design, Oxford 22007; M. Schermer, Why Darwin Matters. The Case Against Intelligent Design, New York 2006; J. Brockman (Hg.), Intelligent Thought. Science Versus the Intelligent Design Movement, New York 2006.
18 Vö. pld. K. R. Miller, Finding Darwin's God, New York 2000, 140-143.
19 Vö. ehhez a szórakoztató ábrázolásokat az „egyszerűsíthetően összetett" egérfogóra vonatkozólag: http://udel.edu/~mcdonald/ mousetrap.html, 2009. 12. 01.
20 Vö. ehhez H. A. Orr, Darwin v. Intelligent Design (Again), Boston Review 21 (1996), 28-31.
21 Vö. a következőkben K. R. Miller, Finding Darwin's God, 100-103.
22 A bíróság ítélete megtalálható a következő internetes címen: www.pamd.uskourts.gov/ kitzmiller/kitzmiller_342.pdf, 2009. 12. 01. A tárgyalással kapcsolatban vö. G. Slack, The Battle Over the Meaning of Everything. Evolution, Intelligend Design and a School Board in PA, San Francisco 2007.
23 Vö. P. Davis/D.h. Kenyon, Of Pandas and People. The Central Question of Biological Origins, Dallas 21993.
24 Fordítói megjegyzés: Az 1. alkotmánykiegészítő cikkely megtiltja a AEÁ kongresz-szusa számára az államvallás bevezetését, a vallásszabadságnak, a szólás- és sajtószabadságnak, a békés gyülekezés jogának és a panaszjognak a csorbítását. Vö. http://www. archives.gov/exhibits/charters/bill_of_rights_ transcript.html, 2009. 12. 08.
25 Vö. C. Schönborn, Finding Design in Nature, in: New York Times, 2005. 07. 07.
26 Vö. C. Schönborn, Fides, Ratio, Scientia. Zur Evolutionsdebatte, in: O. Horn - S. Wiedenhofer (Hg.), Schöpfung und Evolution, Augsburg 2007, 79-98.
27 Vö. S. Jaki, Darwin's Design, Port Huron 2006.
28 Vö. G. G. Simpson, The Meaning of Evolution, New Haven 1949, 344.
29 F. Facchini, Evoluzione e creazione, in: L'osservatore Romano, 2006. 01. 17: „Se il modello proposto da Darwin viene ritenuto non sufficiente, se ne cerchi un altro, ma non é corretto dal punto di vista metodologico portarsi fuori dal campo della scienza preten-dendo di fare scienza."
30 George Coyne-nak a CBN News hasábjain olvasható kijelentéséhez vö.: www.cbsnews. com/stories/2005/11 /18/tech/main1058579. shtml.
31 International Theological Commision, Communion and Stewardship. Human Persons Created in The Image of God, 69. bekezdés. Vö. http://www.vatican.va/roman_curia/ congregations/cfaith/cti_documents/rc_con_ cfaith_doc_20040723_communion-steward-ship_en.html, 2008. 12. 08.
32 Vö. ehhez P. Van Inwagen, The Compatibility of Darwinism and Design, in: N. A. Man-son (Hg.), God and Design. The Theleological Argument and Modern Science, London/New York 2003, 360f.
33 Vö. ehhez A. Peacocke, Evolution. The Disguised Friend of Faith?, Philadelphia/London 2004, 50-64.
34 Vö. S. J. Gould, Wonderful Life. The Burgess Shale and the Nature of History, London 2000, 51.
35 Vö. ehhez részletesebben P. Van Inwagen, The Compatibility of Darwinism and Design, 354ff.
36 Vö. H. J. Van Till, The Fully Gifted Creation, in: J. P. Moreland - J.M. Reynolds (Hg.), Three Views on Creation and Evolution, Grand Rapids 1999, 171.
37 H. J. Van Till, The Fully Gifted Creation, 186f.
38 H. J. Van Till, The Fully Gifted Creation, 215: „Both our interpretation of Scripture and our interpretation of empirical evidence are subject to error. Intellectual humility is appropriate in all cases."
39 W. Kasper, Der Gott Jesu Christi, Mainz 1982, 41.
40 W. Kasper, Der Gott Jesu Christi, 40.
41 W. Kasper, Der Gott Jesu Christi, 41: „Gerade wenn Gott in seiner Göttlichkeit ernst genommen wird, setzt er die Weltlichkeit der Welt frei."
